A mások iránti érzékenység, az emberekhez való őszinte odafordulás, a humánum jellemzik Thomaz Farkas műveit. A magyar származású fotográfus a brazil kultúra emblematikus alakja, a modern fotográfia és dokumentumfilm egyik legfontosabb képviselőjének tartják. Munkái olyan fontos gyűjtemények részét képezik, mint a New York-i MoMA és a londoni Tate Modern, eddig azonban Magyarországon még sosem voltak kiállítva alkotásai. Március 3. és április 5. között a Capa Központ átfogó kiállításon mutatja be Thomaz Farkas fotográfus egyedi világát.
Thomaz Farkas, a brazil. Ez a meghatározás mutatja talán a legjobban a brazilok csodálatát a fény mestere iránt, aki nemcsak szeretettel, hanem fáradhatatlan kíváncsisággal fedezte fel és mutatta be a latin-amerikai ország ezernyi arcát. A Capa Központban március 3. és április 5. között látható, A fény ritmusa című tárlat válogatást nyújt Thomaz Farkas (1924–2011) a negyvenes években és az ötvenes évek végén készült fotográfiáiból, valamint felvonultatja az ugyanebben az időszakban készült legfontosabb dokumentumfilmjeit is.
Thomaz Farkas életének első éveit a budapesti Pannónia utcában töltötte. Szülei, akik már korábban is szerencsét próbáltak Brazíliában, Thomaz hatéves korában költöztek vissza São Paolóba. Édesapja jelentős fotográfiai üzlethálózatot létesített Fotoptica néven, amely Brazília-szerte rendelkezett boltokkal, és egyetlen fia már egészen fiatalon elkezdett dolgozni nála. Az ifjú Thomaz nyolcéves korában kapta meg első fényképezőgépét, és tizennyolc éves korára olyan tehetséges fotográfussá vált, hogy a Foto Cine Clube Bandeirante legfiatalabb tagjaként választották be a neves társaságba. Az európai modernisták elméletei és nézetei által erősen befolyásolt amatőr fotográfusokból álló klub tagjai forradalmasították Brazíliában a modern fotográfiát. Thomaz Farkast ennek az időszaknak az egyik nagy úttörőjeként tartják számon.
Ő volt az első, aki 1949-ben fotókiállítást rendezhetett a São Pauló-i Modern Művészetek Múzeumában. A kiállításon bemutatott fotográfiák – amelyekből sok a Capa Központban is látható – a kísérleti jellegük miatt újdonságnak számítottak. Thomaz Farkas a fotográfiai karrierje fénypontjának tartotta ezeket a negyvenes években készített képeket. A formai és absztrakciós minőség iránti különleges érzékenységgel jellemezhető képekben megjelenik a kontrasztok, grafikus alakzatok, valamint a fények és árnyékok iránti fokozott érdeklődése. Ezeket az elemeket nem csak az építészeti alkotásokban, hanem az emberek által vetett árnyékokban és a hétköznapi helyzetek során is megtalálta.
Bár a fotográfia iránti érdeklődése hamarosan elkezdett a dokumentumfilmek irányába fordulni, van egy fontos sorozata az ötvenes évek végéről: az, amelyben a futurista és utópisztikus Brazíliaváros felépítését örökítette meg. 1957-ben Brazíliavárosba utazott, hogy nyomon kövesse Lúcio Costa és Oscar Niemeyer projektjének a megvalósulását. A 35 mm-es objektívvel rögzített képeken egyértelműen tükröződik munkásságának humanista lelkülete, valamint a művész érdeklődése a sajtófotó nyelvezete iránt. Figyelme középpontjában nem csak az adott pillanathoz kapcsolódó érzelmek, hanem a nyitóünnepélyre idelátogató emberek álltak, valamint az építőmunkások és az ő szálláshelyeik a megtervezett városon kívül. Ez a sorozat egyfajta hídként is szolgált a későbbi, filmrendezőként és producerként végzett munkásságához. Ekkor már úgy gondolta, hogy a film alkalmasabb a brazil társadalmi és politikai helyzet ábrázolására. Az 1960-as és 1970-es években készült számos dokumentumfilmje és színesben megörökített fotográfiái, amelyek Caravana Farkas címen váltak ismertté, kifejezték elkötelezettségét a hazája iránt, és céljuk az volt, hogy bemutassák Brazíliát a brazilok számára.
Thomaz Farkas kiváló szakmai kapcsolatokkal rendelkezett, aktív részese volt a fotográfusok, filmrendezők, művészek és dizájnerek nemzetközi hálózatának. 1948-ban ellátogatott New Yorkba, a MoMA-ba, ahol találkozott Edward Steichennel; ugyanebben az évben látogatta meg Ansel Adamset kaliforniai műtermében, és kapcsolatban állt Edward Westonnal is. Jean Rouch, a francia dokumentumfilmes és Joris Ivens, a holland filmrendező – akit Farkas igen nagyra tartott – szintén a barátai közé tartoztak. Szakmai kapcsolataiban a Fotoptica fontos szerepet játszott. Segítségével mindig hozzáférése volt a világ minden tájáról származó szakmai könyvekhez és magazinokhoz, valamint a legkorszerűbb felszerelésekhez. Ezenfelül számos fotólabor kialakítását is kezdeményezte múzeumokban és más intézményekben, a fotográfia népszerűsítése érdekében. Fotoptica néven futott az a fotográfiai magazin és galéria is, amely Farkas irányítása alatt tette közzé és állította ki új és már ismert brazil tehetségek alkotásait a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig.
Thomaz Farkas sokoldalú, tehetséges ember volt, aki lendületes személyiségével mindig intenzíven élt és dolgozott. Bár főként fotográfiai és filmes munkáiról ismert, öröksége sokkal szerteágazóbb, hiszen producerként, tudósként, vállalkozóként és kulturális nagykövetként is jelentős munkát végzett. A kiállításon Claudia Küssel kurátor által válogatott álló- és mozgóképekből egy elkötelezett ember képe rajzolódik ki, akit egész élete során a mások iránti érzékenység és az őszinte odafordulás jellemzett.
Fotókredit: Copacabana strand, Rio de Janeiro, 1947 © Thomaz Farkas Estate/Instituto Moreira Salles
